Amugy Az Mekkora öröm Lehetett Amikor Vártad Az Uj Kedvenc Számod A Rádióban, Vagy A Koncertet

olyan thrust issuek vannak bennem, hogy ket masnira kötöm a cipőfűzőm.

a legelső barátom megcsalt a saját lakásomon, a saját ágyamba amig dolgoztam aztán megtaláltam a kotont és hozzámvágta, hogy ‘és akkor mivan’ aztán befordult a fal fele aludni.

vajon ezt a sztorit ő, hogy mesélné el? : egy hisztis féltekeny picsa volt végig a kapcsolatunk alatt?

tudjatok van az az erzes amikor sirnod kell es felhivnal valakit hoogy beszeljetek egy kicsit es megnyugodj vagy csak kiadd magadbol de nincs kit. az szar. ilyenkor csak baszol az egeszbe

Két hete keresztbe alszom az ágyamon, mert az olyan mintha csak egy délutáni szundit nyomnék nem pedig lefeküdnék este egyedül magányosan aludni.

ha jeffrey dahmer tudatosan on purpose csinálta volna amit csinált és nem a mentális betegségei hajtották volna akkor a legtökéletesebb ( i know tragikus) amerikai társadalomkritika lett volna és senki mást nem őt kéne hibáztatni hanem elkezdhetett volna magába nézni a világ.

alkalmatlan szülők mentális betegsèggel, értelmetlen gyógyszer adagolás, terápia hiánya, a mental well-being eltiprása a környezet által, leszarjuk a gyereket, toxic masculinity, függőségek, homofóbia, vallási fanatizmus, kisebbségi elnyomás, lobotómiai kisérletek a homoszexualitás gyógyitására, a homo társadalom bezárkózása, utána a média ostobasága

i’m telling you mai napig ugyan ezekkel a problémákkal küzdünk csak nincs aki tükröt mutasson. Mindenki azzal foglalkozott, hogy ő maga az ördög nem pedig azzal, hogy ugyan babám why? és lehet, hogy mindenki hibás ebben nem?

ha ő egy virág lenne és ennyire ‘tönkrement’ volna top to bottom akkor ő lenne a hibás vagy a föld, viz, fény, kártevők?

Vajon miért érzem azt, hogy itt a vége? Nem bullshitelek jövőképről meg a spanjairól, de valahogy azt érzem, hogy ezt már nem lehet tovább csinálni és nem is tudom elképzelni. És nyugodt vagyok ami furcsa. Mármint bordiként azon is felbaszom magam, hogy tul sokszor baszom fel magam.

Vagy lehet ez a fordulópont és most kezdem az igazan healingelést. Ahhoz nem kéne egy kis erő? Amiből annyi nincs bennem, hogy bemenjek a teraszról és elinduljak dolgozni. El fogok késni ma is.

huha. bordiként nem láttam a terapeutám honapok ota. hát mit ne mondjak; kurvanagy kula van eleg intense

viszont ha legjobb barátok vagyunk akkor nem lenne fura a padlon lapokra irva a pro contra érveket levezetni mindkettőnk szemszögéből nem?

hányszor kell az another lovet meghallgatni a tersszon max hangeron fulesbe hogy jobban erezzem magam?

f u n f a c t

15 évesen volt az első beszélgetésem a szüleimmel amikor mondtam, hogy szerintem meg kéne ölnöm magam mert nem vagyok jól, sose beszéltünk róla többet.

10 évvel később magamtól mentem el megoldást keresni amikor felfogtam, hogy mekkora baj van.