“Az Egyik Felem Azt Mondta “Ne Hagyj Itt!”, A Másik Pedig Soha Többé Nem Akart Látni.”

Mielőtt találkoztam vele, táncoltam a zuhany alatt. Mikor az életemben volt arra gondoltam, milyen lenne vele zuhanyozni. Miután elhagyott, ültem a zuhanyzóban és sírtam. Mikor túl jutottam rajta, olyan gyorsan zuhanyoztam, hogy nem volt időm se táncolni, se fantáziálni és sírni sem. Valaki annyira be tud rontani az életed legkisebb részeibe, hogy addig nem is veszed észre, amíg újra nem kezdesz el táncolni a zuhany alatt, és csodálkozni, hogy miért is hagytad abba

Elfáradtam

Miattad a mai napig megkérdőjelezem magamat. Miattad kevesebbnek éreztem magam, mint amennyit valójában érek. A legrosszabb énem voltam és mégis azt hittem, hogy a legjobb vagyok, mert annyira nagyon próbáltam elnyerni a szerelmed. Megpróbáltam minden lenni, amire vágytál, próbáltam az lenni, akire szükséged volt…de ez nem volt elég, sosem voltam elég. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azokat a dolgokat, amikkel felzaklattál, amikkel megbántottál, amikkel összetörtél és megpróbáltam elhallgattatni magam azért, hogy a kedvedre tegyek. És még mindig nem voltam elég neked. Meg akartam mutatni neked, hogy mit jelent valójában a szerelem, hogy többé ne félj tőle. De ez még mindig nem volt elég. Amikor megpróbáltam elmenni, visszatartottál és soha nem engedted, hogy továbblépjek. Mindig emlékeztettél azokra a dolgokra, amelyek hiányoztak belőled/tőled, de aztán kirántottad a lábam alól a talajt, és amint a zuhanásból visszatértem hozzád végül azon kaptam magam, hogy soha nem kaptam meg őket. Cserébe neki adtad mindet egy olyan embernek akit nem szeretsz, nem tisztelsz és valoszínűleg nem is fogsz. És még ezt is elfogadtam, még ezen is túlléptem!!

Te pedig minden egyes alkalommal az elmúlt több mint 1 évben semmibe vettél és még volt képed azt mondani, hogy fontos vagyok. Nem, nem vagyok az, mert tudtad hogy rosszul esik, tudtad hogy fáj, mégsem foglalkoztál vele. Mert mindig minden körülmények között magadat választottad. Nem szeretsz, soha nem is akartál szeretni, csak birtokolni akartál mint egy aprócska játékot, amit előkaptál ha kedved szottyant hozzá. Állandóan összezavarsz a fura viselkedéseddel. De tudod mit, itt nem én vesztettem. Erre pedig akkor fogsz rájönni, amikor évek múlva öregen és megfáradva egy olyan emberrel leszel összezárva aki nem én vagyok, akivel 5 perc nehezebben fog eltelni mint az egész életed. És soha semmit nem fogsz jobban bánni, mint hogy nem engem választottál.

“nekünk, nőknek van egy nagyon rossz szokásunk. ha nagyon szerelmesek vagyunk, képesek vagyunk pici szikrákból táplálkozni, amiket tűzzé nagyítunk, és sokkal többet látunk a dolgok mögé, mint amennyi valójában ott van. sokszor egy pillantás, vagy egy érintés levesz minket a lábunkról, és félreértjük az egészet. aztán ami még rosszabb: elkezdünk gondolkozni rajta.”

—

“ideje felkaparnod magad a földről, és emlékezned arra, hogy ki is vagy valójában. nehogy már egy hülye fiú tegyen tönkre, az igazi harcosok saját magukkal vívják a csatát. kelj fel az ágyból, sminkeld ki magad, öltözz fel úgy, ahogy neked tetszik, hívd fel a barátaidat, és menjetek el bulizni. kövess el hibákat, cigizz, igyál, mássz át azon a drótkerítésen, akkor is, ha kiszakad közben a nadrágod. tökmindegy, csak érezd, hogy élsz. mit mesélsz majd szívesebben az unokádnak? hogy egy lelki roncs voltál éveken keresztül, vagy azt, hogy a fiatalságod minden percét kiélvezted?”

—

Nem akarom, hogy tőled függjön a boldogságom.

(Bár azt hiszem, ezzel már elkéstem…)

Ha bizonyítani szeretnél, itt a lehetőség. Keress, hívj fel, akarj, kérdezz és beszélj hozzám. Ne várd el, hogy egyik pillanatról a másikra legyen jó kedvem. Nevettess meg, mesélj a napodról. Mutasd a szemedben lévő csillogást, mint azelőtt. Legyél kitartó, tegyél azért, hogy a bizalmam a kezedben legyen. Törődj velem, és szánj rám időt. Ezek csak apróságok, de ha nem vagy hajlandó tenni értem, akkor meg sem érdemelsz.

Idő kellet, mire rájöttem, hogy Te nem elengedted a kezem, hanem meg sem fogtad...

Már csak annyit kívánok neked, hogy majd egyszer éld át ugyan az amit én éltem át miattad!