Bárcsak Ne Létezne Az A Szó, Hogy Szorongás. Az Azt Jelentené, Hogy Nem Létezne Ez A Pokoli érzés

amugy az mekkora öröm lehetett amikor vártad az uj kedvenc számod a rádióban, vagy a koncertet hogy hallhasd es vegre megszolalt.

Kibaszottul mind halottak vagyunk es egy fél karnyujtasra van minden. Senki semminek nem örül és ezert vagytok mindannyian ekkora fos szarfaszuak.

arra lennék ugy igazán kíváncsi, hogyha valaki megbánt és eljátssza a bizalmad, még ha meg is bocsájtasz de nem mutatod ki a haragot vagy sértődöttséged hanem act like everything is fine. Mintha nem történt volna semmi és visszaáll minden a régire akkor érzi a tettei súlyát egyáltalán? Vagy baszik bele és újra megteszi veled mert ‘múltkor sem volt belőle semmi’?

hey future love erről a jelenlegi szar időszakról keveset fogok mesélni neked mert nem vagyok büszke arra, hogy milyen ember vagyok most.

Y gay?

Yes

*my anthem is playing in the background*

hányszor kell az another lovet meghallgatni a tersszon max hangeron fulesbe hogy jobban erezzem magam?

olyat nem lehetne, hogy minden nap végén a feszültségünket úgy vezetjük le, hogy hazaérünk mindketten és kedves gesztusok; szorító forró karok; csókok és végtelen beszélgetések közepedte megnyugszunk egymás jelenlétében?

vajon hol a faszomban vagy és mit csinálsz most future love? érzem, hogy kint mászkálsz valahol aki pont annyira vagy fura és hozzám hasonló amennyire az ellentétem. mostantól így foglak narrálni.

azt hittem tanultam már abbol a ‘hibambol’, hogy ne essünk egymásba a legjobb barátommal, de here we go again ✌🏼

viszont ha legjobb barátok vagyunk akkor nem lenne fura a padlon lapokra irva a pro contra érveket levezetni mindkettőnk szemszögéből nem?

tudjatok van az az erzes amikor sirnod kell es felhivnal valakit hoogy beszeljetek egy kicsit es megnyugodj vagy csak kiadd magadbol de nincs kit. az szar. ilyenkor csak baszol az egeszbe

Amugy neha tudom magamrol, hogy fine vagyok as fuck