Van egy rossz szokásom (több is van...), mely abban nyilvánul meg, hogy gyakran lealacsonyítom magam, mihelyt valaki jónak talál valamit bennem vagy megdícsér valamiért. Nem szerénységből, alázatosságból teszem, hanem mert nem akarok illúziókat és elvárásokat teremteni másokban, továbbá nem gondolom úgy, hogy igaz lenne bármi az állításból, csupán félreértés lehet az...
I was ashamed of myself when I realised life was a costume party, and I attended with my real face.
— Franz Kafka
~ Már én se tudom miért, de az érzés lappangva még bennem él, és az élénk emlékképek olykor felbukkannak egy kis kínzó gyötrelemért.
/ ne menj
a romok közé... /
~ Ahogy növök fel, egyre inkább döbbenek rá, hogy a felnőttek túlnyomó része sem igazán érett felnőtt. A felelősség vállalásától a mindennapi élet menedzseléséig, szopás amit csinálnak. Ez nem biológiai kor függvénye. Egy úriember azt mondta, némely felnőtt megreked a 12 évesek szintjén - nos, én úgy gondolom némely érett 12 éves még sértésnek is vehetné ezt az összehasonlítást...
/ - "...Azért telefonálok, mert ide lettem beosztva, és érdeklődnék, hogy..."
- "Hát én azzal meg mit kezdjek?"
Ó, bazdmeg, hát te vagy a főnök... 😭 /
An interesting, random parralel coming to my mind...
/ A key, not a piano-key!! /
"In this world, some people born are like keys that move the world and exist having no connection to the social hierarchy established by man."
-Griffith (Berserker)
~ Sacrifice & Lock In
Valószínűleg rövidebb életre számíthatok, mint az átlag és már így is sok időt elpazaroltam. Úgy érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő és egyre kevesebb van hátra, egyre kevesebbre elég a maradék. Fogy az esély, csökken a szerencse, s a világot elnézve egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ez a "rend és béke" sokáig fennmaradhatna. Azt hiszem itt az ideje áldozatokat hozni és komolyabban venni mindent, ha egy stabilabb, értékesebb jövőt szeretnék. Nem halogathatom tovább ezt az egészet.
/ Végülis csak a saját sorsom és a jövőbeli családfám múlik rajta... /
~ Egyrészt hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt időm. Másrészt az is igaz, hogy nincs olyan hónap az életemben, hogy ne történne valami faszság, ne jönne közbe valami. Fogy a türelmem és egyre jobban bosszant minden és mindenki. Egyre több dolog billent ki az egyensúlyomból, egyre több dolog állja az utamat. Nincs kedvem ehhez. Küzdöttem egyedül eleget, hogy kimásszak a gödörből, hadd pihenjek már...
/ . . . /
Kezd eléggé zavaróvá válni, hogy az Instagram algoritmus előszeretettel promotálja az OnlyFans lakó nőket, ráadásul teljesen irreleváns tartalmak alatt is hirdetgetik magukat Instagrammon és Threadsen egyaránt (a többiről nem tudok nyilatkozni, nem használom őket).
Elég szomorú világ ez sok minden miatt, és az sem segít, hogy 18. életévük első napjánának első gondolata az, hogy OnlyFans accountot kreáljanak ezek az illetők...
Az is szomorú, hogy erre ekkora igény/kereslet van a másik nemnél... Legzavaróbb az egészben, hogy nem követek ilyen tartalmakat, mégis előbukkannak, hiába "etetem" mással az algoritmusomat...
/ "Szexi Algoritmus" /
~ Mondd csak...
Szép az elmém, a lelkem?
Azt hiszem, ezeken kívül semmi másom nincsen...
Nem tudom mennyire furcsa dolog, de nem szeretem, sőt irritál, ha beszélnek hozzám, mikor olvasni próbálnék. Ha fontos/lényeges dologról van szó megértem, de ha olyan dologról van szó, ami bőven ráér, vagy teljesen felesleges, nem értem miért kell beszélni az emberhez... Nem látszik, hogy egy könyv van a kezemben, esetleg az, hogy tanulok/szakirodalmat olvasok? Értem én, hogy az ember nem szereti, ha figyelmen kívül hagyják, én se szeretem, de ha egyszer az ember elmélyülten, figyelmesen próbál olvasni, miért kell ezt csinálni?!! 😭
/ Idegesítő Háttérzaj /