Felesleges - Blog Posts

Meg kellene már tanulnom

kiállni magamért

~ Néhány észrevétlen, az emberiségre és az egyénre káros dolog:

/ "Nekem nincs időm erre." - sajnos, gyakran nem trivialitások, hanem igenis fontos dolgok terén

/ "Nem akarok gondolkodni." - meh...

/ "Kihagyom az ilyet." / "Én kerülöm az ilyet témákat, mert..."

/ "Nem érdekel, nem az én dolgom, engem úgy sem érint..." - bárcsak ilyen egyszerű lenne, de majd fog, hidd el! :')

/ "Úgy is hiába, felesleges..." - I feel you bro, but... végülis ja, úgy is felrobban a Nap 4-5 milliárd év múlva, kit érdekel mi lesz holnap

Gyakori az ilyen, egyrészt, amikor kellemetlen vagy félelmetes szembesülni bizonyos dolgokkal, főleg abból adódóan, mert azok fontosak, mégis tehetetlennek ÉRZIK magukat az illetők.

Másrészt, van, hogy pusztán kényelmesebb, nem gondolkodni, nem cselekedni, kerülni a dolgokat, kihúzni a felelősség alól az embernek magát.

Természetesen fontos a kontextus is. DE! Ne csodalkozzon senki sem, ha az ilyen hozzáállás általánosításával, mindennapok részévé tételével elsősorban saját magával, de akár még másokkal is kibaszik.

/ Mostmár bekussolok, ígérem! /

~ Úgy érzem, jelenleg nem igazán van kedvem a dolgokat részletezni, magyarázkodni. Az esetek túlnyomó részében úgy se lenne semmi értelme. Belefáradtam, unom már. Inkább csak járom a magam útját és csendben cselekszem.

/ Szia. Semmi. Nem tudom. És veled? /

~ Nem erőltetek én már semmit. Aki akar, tudja hol talál...

És igen, tudom, ha mindenki úgy állna hozzá, hogy "ha akarna, keresne", akkor senki sem keresné a másikat, elvégre mindenki a másikra várna.

Viszont az sem okés, hogy csak én keresek fel embereket, én teszem bele az erőfeszítést a kommunikációba, hogy aztán egy szavas válaszokat, vagy egyoldalú beszélgetéseket kapjak, ahol csak hallgatom a másikat kölcsönösség nélkül.

Van pár személy, aki időről időre felkeres, úgy, hogy kétoldalú a kommunikació, rájuk szánok időt, de mostantól hanyagolom az egyéb fajta kommunikációt, és magamra fordítom azt a megspórolt időt! ^^

/ jelige: egyoldalúság, ghosting, érdektelenség, erőltetettség, hitegetés, megjátszás, felesleges, beszédképtelenség, kommunikációs készségek hiánya, elbaszott értékrendek stb... 🙉 /

Nem tudom mit tennék, ha netán valakinek igazán megtetszenék, bejönnék (bár ettől aligha kell féljek). Legyen kölcsönös az érzet vagy sem, attól tartok, hogy csak fájdalmat és csalódást okoznék. Őszintén szólva, nem tudom mit csinálnék. Vágyom a kötelékre, a szerelemre, barátságra, elfogadásra, megértésre és egyebekre tényleg, de már nem látom realitását ennek az egésznek...

/ vajon hagytam-e bármi hasznosat hátra a sebeken kívül... /

Nem tudom mennyire furcsa dolog, de nem szeretem, sőt irritál, ha beszélnek hozzám, mikor olvasni próbálnék. Ha fontos/lényeges dologról van szó megértem, de ha olyan dologról van szó, ami bőven ráér, vagy teljesen felesleges, nem értem miért kell beszélni az emberhez... Nem látszik, hogy egy könyv van a kezemben, esetleg az, hogy tanulok/szakirodalmat olvasok? Értem én, hogy az ember nem szereti, ha figyelmen kívül hagyják, én se szeretem, de ha egyszer az ember elmélyülten, figyelmesen próbál olvasni, miért kell ezt csinálni?!! 😭

/ Idegesítő Háttérzaj /