Máshogy Néz Ki Az ég,

Senkitől nincsenek már pillangók a gyomromban

Mindenki csak kötődési problémákat ad

Én majd megjavulok egyszer

És te leszel a gyógyszer

Melletted lesz belőlem ember

Mérgemre te vagy az ellenszer

Akartam beszélni róla.

Kiabálni, üvölteni.

Mégis csak annyit tudtam suttogni:

“Jól vagyok.”

Újra és újra

Te, az eszembe jutva

Vissza a megszokott rosszba

És újra, és újra…

Fojtogató jelenlét

Mint a túladagolt boldogságcsillapító

Végzetesen kering bennem

Körülöttem

elveszve az egyértelműben a szavak értelmében táncola nyelvemen Egyetértünk?

Annyira jó lenne, ha minden ember azonnal visszakapná a fájdalmat, amit okoz...

Legyintenek, hogy a halálhíred

Megint nem jött a nyáron

De ők sem kedveltek téged

Szinte eltűnsz a kórházi ágyon

Elfordult már tőlem rengeteg arc

Még hány évembe kerül?

Még mennyi harc?

Amíg a neved a nevemmel együtt zendül?

Nekem olyan helyeket kellett bejárnom,

ahová senki sem akar menni

Én nyomorult

Kit az élők kivetettek

S nem fogadnak be a holtak