Gondolat - Blog Posts

Egyre nehezebben kapcsolódok. Néha szeretném, hogy megértsenek, de rájövök nehéz úgy, hogy én meg nem értem az emberek többségét. Mintha elmenne mellettem a világ, a trendek, és az, hogy aktuálisan éppen mit illik vagy mit nem. Soha nem álltam be a sorba és most sem vagyok képes. Ez lehet, hogy egy kereszt, ugyanakkor néha jó érzés azt látni, hogy ti olyanok vagytok, én meg ilyen. Egy a lényeg: túlgondolni nem szabad, meg kell élni.

Előbb eltol magától, majd mélyen magába fogad. Igen, a gyűlölve szeretés valami más... Egyszerre emel fel és tör össze apró darabokra. Egyszerre félsz és remélsz, akarsz és elutasítasz. Egyszerre vagy gyilkos és áldozat.

A valóság csupán egy Rorschach-tintapaca.

Alan Watts

"Ha nem érdekel, hol vagy, nem tévedhetsz el."

Arthur Bloch

Én mindig elvesztettem őt, ám ő mindig rám talált. Aztán egy nap ő vesztett el engem, s én azóta sem találom a visszavezető utat hozzá...

Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.

Stephenie Meyer

Az Ő pulcsiába aludni úgy hogy ott fekszik melletted

Mióta vagy nekem boldog vagyok

Csak húzz magadhoz ölelj át szorosan és mondd azt, hogy köszönöm, hogy vagy nekem

Vajon mennyit bír ki az emberi elme?

Mi lenne,

ha a fejemben lévő kis hang

kicsit kedvesebb lenne?

“Néha nem tudjuk, hogy mi fáj belül

Szívünkre bú és bánat terül

Néha nem tudjuk, hogy későre jár,

Szívünk egy szerelmes szívre vár

Én nem tudom, mit hoz a holnap

És nem tudom,mi lesz velem

Játéka lettem a sorsnak,

mert céltalan az életem

Ködös a reggel,mint a gondolataim

Ha meghalnék,

legalább már nem bántanám azokat,

akiket szeretek

Ha egy átlag ember hallaná,sírva rogyna térdre,

de itt mindenki csak nevetve néz félre

Nyugtatót kaptam

Nyugtalanul aludtam

Soha senki nem fog így szeretni,

Érted?

És el akarják mosni a színeimet

Máshogy néz ki az ég,

amikor valaki,akit szeretsz

odafennt van.

Meg kellene már tanulnom

kiállni magamért

És mi van, ha a fogság

nem is a ketrec,

hanem a rések a rácson?

Csak tarts ki mellettem, kérlek.

A karcolt seb vörösen ég,

Az élet néha nagyon nem szép,

Amíg fogja a kezem a sötétség,

Nem lehetek egészen tiéd.

Nézz magadra.

Nézz rám.

Kinek fáj jobban?

Jobb neked, ha elmennél

A helyedben én is ezt tenném

Észre sem veszed, hogy arcomon a rózsák hogy fogynak,

pedig te tépkeded

Te irányítod a testem

Minden gondolatot a fejemben

Tényleg ez volt a terved része?

Hogy beléd haljak egészen?

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.

Fáradt szemeiben még ég a remény

Ez a bal sorsom, ami már régen tép

Lemerülök, ez a Challenger Deep

Üdv, te gyógyszerektől kábult tekintet

A következménye a pengeélnek