Ha Egy átlag Ember Hallaná,sírva Rogyna Térdre,

Aztán megint gondolok rád

Mosolyra görbül a szám

Annyira szeretlek, hogy az már fáj

visszafojtom a könnyeket

A váróteremben.

Fáj, de könnyebb lesz

Elrejtenem.

Hogy azt mondtad,

Mindig itt leszel,

Bármi történjen,

Nem érdekel.

Most itt ülök egyedül, elmentél.

Eltűntél, mint az esti szél.

Már nem érdekel, hogy jól leszek- e

Magamról rég lemondtam

számítottam rá

mégsem tettem semmit, hogy ne történjen meg

Látok két embert állni a téren

Nem ismerik egymást

Nem illenek össze

Remeg a kezem

Még mindig érzem a kezed a csípőmön

Átkelek a zebrán és befordulok jobbra

Nem tudom, ki vagy

Remeg a kezem

Minden egyes darab belőled

Betölti a lyukat a szívemben

Az aranyhídról a mélybe szédültem

S ott egészen elvesztem

Még várok, bár reszket egész lényem

Valami hangra, valami fényre

Addig kell inni,

amíg a pohár üresebb,mint te

Egy kis penge,kis fájdalom

Ez nem is valódi,

csak megjátszom

És el akarják mosni a színeimet