„love Forever, Love Is Freely

⁰⁰⁹Megszakad a szívem. Érzem. Hallom, ahogy szilánkosra törik.

Szerelem egy idegennel

A város zajában keringtünk, és csak éreztük, ahogy halad az átkozott idő. Hogy a melletünk lévő szerelmespár, már az utca végén jár, a szemben levő bolt bezár, az úttest közepén totyogó galamb pedig elrepül. Mi pedig ott álltunk, és csak nevettünk. Bár a társaságban voltál, most láttalak először. A szemembe néztél, én pedig elvesztem a szemeidben. Mélyreható volt, mintha a lelkembe láttál volna. A szívem dobbant egyet, majd kettőt és egyre gyorsabb lett. Mikor elköszöntél, megöleltél. Éreztém ahogy a szívek dobbannak. A tiéd és az enyém. Egyet... Majd kettőt... Lábujjhegyre állva a nyakad köré fontam a kezem és ott akartam maradni, te pedig nem akartál elengedni. Egy gyors névváltás után eltűntél, majd este fél 10-kor jött az értesítés, hogy írtál. A pulzusom az egekbe szökött és azon kaptam magam, hogy mosolygok. Megdicsértél, hogy szép vagyok. Aztán csak néztem az órát. Ahogy telik az idő. A cigim leégett, mosolyom az arcomra fagyott. Pedig csak egy idegen vagy.

szeretnélek

szeretnélek szeretni,

szeretnélek ölelni.

szeretnélek éjjel, nappal,

álmodnék veled, s a csillagokkal.

szeretnélek látni, hallani,

szeretnélek érezni.

szeretnék a fejedbe látni,

szeretném őt onnét kilökni.

szeretnélek, ha szeretnél.

szeretnélek.

ha ölelnél.

Elképzelt beszélgetések veled 003.

Mindketten az ágyon feküdtünk, lábunkat a falnak támasztottuk, közöttünk pedig egy tál mazsola helyezkedett el.

- De amúgy - vettél el egy szem mazsolát - a szex és a szeretkezés nem ugyanaz - vitatkoztál tovább. - Tudjuk - hunytam be a szemem.

- Szerinted mi a különbség? - hirtelen hasra fordultál, majd kérdően a szemeimbe néztél.

- A szex érzelemmentes. Nincs érzelmi kapocs, vagy kötődés. Magyarul... Valljuk be: dugnak - ezen felnevettél, mely hallatán halvány mosoly szökött szám sarkába. - És mi van a szeretkezéssel? - jöttél közelebb. Felültem és én is közelebb merészkedtem hozzád. Kezemet az arcodra vezettem, te csak lehajtott fejjel ziháltál.

- Tudod... - halkan beszéltem. Tudtam, hogy ez a gyengéd. - A szeretkezés annyit tesz, hogy... - megcsókoltalak. - Megadom neked itt és most, amire vágysz. Csak mély érzésekkel.

Már a nyakadat hintettem be csókokkal, amikor hosszas zihálás után újra megszólaltál:

- Szeretlek.

ha tárod karodat,

te két kezed fojtogat;

s én örömöm lelem a dolgokban.

a világom tőled most hanyatt van.

vágja magát a földhöz és ficánkol,

úgy érzem ez lesz a halálom.

Elképzelt beszélgetések veled 002.

- Bazdmeg, engem nem lehet szeretni, vagy mi az Isten?? - teljesen kiakadtál, mert Ő nem szeret viszont. Én tudtam... Tudtam, hogy ki fog használni téged.

- De. Lehet... - nem tudtam, mit kéne mondanom.

- Kösz, ezt jól megerősítetted - förmedtél rám, én pedig egy szót sem szóltam. Könnyekkel a szememben ültem, amikor pár perc elteltével higgadtan megszólaltál - Honnan tudod?

- Onnan, hogy én szeretlek. Mindennél jobban... - nagyot nyeltél, lehet meglepett, pedig tudtad. Nagyon jól tudtad, hogy szeretlek. Féltem, hogy nem kapok választ. Volt is féltenivalóm, hisz az nem igen jött. Javában kitört belőlem a sírás, amikor éreztem magam mellett besüppedni az ágyat. Két karoddal szorosan átöleltél.

- Miért sírsz édes? - kérdezted a hátamat simogatva.

- Te mondod, hogy szerethetetlen vagy. Fogalmad sincs arról, mennyire szeretlek, és mennyire komolyan is gondolom ezt a szót. Ő nem szeret, nem is érdemel meg téged, ne fuss utána. Én szeretlek. Csak ne esne ennyire nehezedre kimondani, hogy viszonzod... - néma csendben ültünk, te még mindig öleltél, de megtörted a csendet. - Szeretlek.

“Létezésünk Önmagunk megkérdőjelezése.”

Elképzelt beszélgetések veled 005.

A rádióból üvöltött az Arctic Monkeys, te pedig az asztalodon pakoltál, miközben én az ágyadon feküdtem, lábamat a falnak döntve. Néha-néha rámnéztél, hogy mit csinálok és talán még el is mosolyodtál párszor, de nem láttam, csukva volt a szemem. De éreztem, hogy nézel, hogy mosolyogsz. Hallottam, ahogy lépteid felém közelednek, az ágy pedig besüpped mellettem. Kezed a hajamba vezetted, mire szívem heves dobogásba kezdett és ajkaim közül mély sóhaj szökött ki.

- Ne csináld ezt velem - szinte könyörögtem. Utáltam, ha így érsz hozzám. Hirtelen. Egyetlen érintéseddel kikészítesz. Hozzám érsz és egyszerűen végem, megszűnök létezni. Szívem dobogása annyira felgyorsult, hogy lassan levegőt sem bírtam venni. A pánik szele átjárt. Féltem, hogy most lesz az a pillanat, hogy belédszerethetek. Féltem. És talán már beléd is szerettem...

Néha békét találunk az egyedüllétben.