Dive Deep into Creativity: Discover, Share, Inspire
⁰³²Esthajnalig hallgatnám, ahogy beszélsz hozzám. Bármiről. Rólam, a csillagokról...
⁰³¹Ketten megtörjük a műt. Mi vagyunk a vész.
⁰³⁰Ritmusként zakatolsz a fejemben. Te vagy a dal.
⁰²⁹Legyél a zeném. Énekelj nekem.
Milyen gyönyörűen írok rólad... Rólad. Veled. A gondolatoddal.
érezni akarom,
a cigarettafüsttel átitatott
pulóvered ujját a derekamon,
mézédes ajkaidat az ajkaimon.
a szerelem kicsit leharcolta.
de a lelke valahol mélyen, mégis kibaszottul gyönyörű.
érted meghalnék.
érted élnék.
sikítani akarok
én a horror
te a dráma
- a legszebb páros
fekete szívünk
tele szenvedéllyel
⁰¹²Mondd ki újra, hogy szeretsz. Csak mondd ki...
Onnantól kezdve, hogy megfogalmazódik benned az a gondolat, hogy "érezni akarom őt", nincs visszaút.
⁰⁰⁹Megszakad a szívem. Érzem. Hallom, ahogy szilánkosra törik.
⁰⁰⁸Olyan vagy nekem, mint az oxigén. Lassan megfulladok nélküled.
⁰⁰⁷Hé! Szeretlek, egy örökkévalóságon át.
⁰⁰⁵Fojts meg a szereteteddel.
Basszus, neked megengedem. Gyere és törd össze a szívem. Millió darabra, kérlek...
Mikor még nem gondoltunk semmi rosszra a "feláll" szó hallatán
Mikor még az "apuci" szó Apát jellemezte
Mikor még undorodtunk a csókolózó emberek láttán
Mikor még a játék miatt késtünk el otthonról
Mikor még az alkoholnak a szagára is "bleee" volt a reakció
Mikor még a cigarettázást csak ropival imitáltuk
Mikor még csak a játékainkkal játszottunk az érzések helyett
Mikor még nem a füzetek felett görnyedve telltek a napok
Mikor még gyerekek voltunk.