megéri józannak maradni és ugy élni ‘ahogy azt kell’ vagy basszak bele mert amugyis azt érzem, hogy nem kell annyira előre terveznem mert pár év max és vége?
pont így érzem magam mint az itthoni lukas polom. Damaged, nem a legszebb but still funkcionálok egy bizonyos pontig. (Habár menőnek menő)
arra lennék ugy igazán kíváncsi, hogyha valaki megbánt és eljátssza a bizalmad, még ha meg is bocsájtasz de nem mutatod ki a haragot vagy sértődöttséged hanem act like everything is fine. Mintha nem történt volna semmi és visszaáll minden a régire akkor érzi a tettei súlyát egyáltalán? Vagy baszik bele és újra megteszi veled mert ‘múltkor sem volt belőle semmi’?
lehet azért próbálom figyelmen kívül hagyni jeffrey dahmer red flagjeit mert finally a men who think i’m a snack baby.
az a gecinagy helyzet hogy szivesen lennék azariah puskása. telelőném szegénykémet hátulról. de kegyetlenül
bárcsak ne létezne az a szó, hogy szorongás. az azt jelentené, hogy nem létezne ez a pokoli érzés amitől órákig fel s alá járkálok vagy épp a teraszon ülök halálpálcázgatva vagy tudnék inni egy pohár vizet mert szükségem van rá de nem birok felkelni mert nem kapok levegőt.
pontosan olyan érzés ez, mint amikor bepakolgatsz minden fost a liked songsba spotyn és rámész a shuffle playre es nemtudod leállítani.
hey future love erről a jelenlegi szar időszakról keveset fogok mesélni neked mert nem vagyok büszke arra, hogy milyen ember vagyok most.
Amugy neha tudom magamrol, hogy fine vagyok as fuck