~ Nem Tudom Leszek-e Valaha Egész, Elég, S Egy Darabban...

Szia Miklós

Ne tekints le!⬇️

👌

~ Én csak szeretnék szabad lenni, hogy ne legyen már megmondva nekem, hogy én mit akarjak és mit kéne tenni, hogy mit, és hogyan kéne szeretni. Hogy ne kelljen nélkülözésben, félelemben élni, hogy saját sorsom felett kontrollal rendelkezzek. Csak szeretnék fejlődni, minőséginek, embernek lenni. Szeretnék lehetőségekkel rendelkezni és azokkal élni. Szeretném magam hasonlóan gondolkodó emberek közösségével körül venni. És végső soron, szeretném a létezésem valakivel megosztani.

@yuumei-art

/ Bízz a folyamatban! /

~ Nem erőltetek én már semmit. Aki akar, tudja hol talál...

És igen, tudom, ha mindenki úgy állna hozzá, hogy "ha akarna, keresne", akkor senki sem keresné a másikat, elvégre mindenki a másikra várna.

Viszont az sem okés, hogy csak én keresek fel embereket, én teszem bele az erőfeszítést a kommunikációba, hogy aztán egy szavas válaszokat, vagy egyoldalú beszélgetéseket kapjak, ahol csak hallgatom a másikat kölcsönösség nélkül.

Van pár személy, aki időről időre felkeres, úgy, hogy kétoldalú a kommunikació, rájuk szánok időt, de mostantól hanyagolom az egyéb fajta kommunikációt, és magamra fordítom azt a megspórolt időt! ^^

/ jelige: egyoldalúság, ghosting, érdektelenség, erőltetettség, hitegetés, megjátszás, felesleges, beszédképtelenség, kommunikációs készségek hiánya, elbaszott értékrendek stb... 🙉 /

~ Emptiness And Silence Around ~

─ Hisham Siddiqi

Nem tudom mit tennék, ha netán valakinek igazán megtetszenék, bejönnék (bár ettől aligha kell féljek). Legyen kölcsönös az érzet vagy sem, attól tartok, hogy csak fájdalmat és csalódást okoznék. Őszintén szólva, nem tudom mit csinálnék. Vágyom a kötelékre, a szerelemre, barátságra, elfogadásra, megértésre és egyebekre tényleg, de már nem látom realitását ennek az egésznek...

/ vajon hagytam-e bármi hasznosat hátra a sebeken kívül... /

I will never understand those who rush from one love to another, not because their hearts are full, but because they are afraid of the emptiness. Is it love they seek, or only the feeling of being needed? Do they never believe in waiting, in trusting that the love meant for them will find its way, no matter how long the silence lasts?

I - in fact - do know that love is not for people like me.

Yet, I cannot get rid of the feeling of longing...

how do I convince myself that love is not made for people like me?

I am so starved for love, I don’t know how to breath

“It’s difficult to change the world on your own, but twisting it a little might not be all that hard.”

— Shinobu Oshino

An interesting, random parralel coming to my mind...

/ A key, not a piano-key!! /

"In this world, some people born are like keys that move the world and exist having no connection to the social hierarchy established by man."

-Griffith (Berserker)