Dive Deep into Creativity: Discover, Share, Inspire
Bevettelek mint egy gyógyszert, mint egy szem kémiai anyagokkal dúsított keserédes ízrobbanást. Lehet előtte meg kellett volna kérdeznem a kezelőorvosom vagy a gyógyszerészem, mert a mellékhatás amit kiváltottál még most is érződik. Egy érzelmi élőhalott lettem a szenvedély peremén.
Egyre nehezebben kapcsolódok. Néha szeretném, hogy megértsenek, de rájövök nehéz úgy, hogy én meg nem értem az emberek többségét. Mintha elmenne mellettem a világ, a trendek, és az, hogy aktuálisan éppen mit illik vagy mit nem. Soha nem álltam be a sorba és most sem vagyok képes. Ez lehet, hogy egy kereszt, ugyanakkor néha jó érzés azt látni, hogy ti olyanok vagytok, én meg ilyen. Egy a lényeg: túlgondolni nem szabad, meg kell élni.
"Egyszer azt mondta valaki: hagyd a gecibe, engedd hogy magaddal vigyen."
"Barátnő"
"Rám mindig számíthatsz"
"Én mindig itt leszek neked"
"Nem hagylak magadra sosem"
"Úgy tekintek rád mintha a húgom lennél"
"Bármi történjék rám számíthatsz"
Kössz bazdmeg és most hol vagy? Vedd már észre, hogy a barátaimat szépen lassan markolod el tőlem... Ja, hogy nem fogod mert én csak egy pótlék vagyok.. Mondjuk nem is kell keresni mert minek is azt? Végülis tök jól vagyok ja minden okés.. Ja nem... Ne csodalkozz ha nem foglak leresni...
madarak kísérik az égen
tüskés szívében még remeg a vágyott
könnyek nélkül eltöltött ébren
fájdalomból átformált álom
Azt mondtad, ez arról szól,
Hogy látjuk majd a végét.
És hiába, elönt az érzés,
Semmit sem csináltam jól.
Kimegyekk a virágoskertbe,
Magába fogad az illatos rét.
Alám kap a tavaszi szél.
Inkább a jégeső verne!
~ Azon tűnődöm, hogy egyáltalán milyen tartalmakat osszak meg itt. Már ez, a sokadik tumblim is elég kaotikusra sikeredett. Személyes legyen, vagy kevésbé az, esetleg naplószerű? Reblogoljak vagy sem? Milyen témáról írjak és miről ne... Talán valami pozitívabb, építő jellegű legyen, de azért leírjam, ha valami szarság van vagy ne... Esetleg töröljem megint? Azt hiszem ez a blog legalább annyira kaotikus, mint én vagyok, viszont így is csak egy szelete az egésznek.
/jdjhgjwajakwiwknfhf/
~ A tree that connects worlds. A tree of life and death, where every new branch, every new leaf is a new offspring. Dead people hanging on trees. A child falls out of his hanging mother's corpse's womb. A tragic hero. An even more tragic life. In the forest, shadows are scheming in the dark. Where is light, there is always shadow. A lost child. Lost children are the ones who turns into monsters after a while. There are always monsters and heroes, rising and falling back and forth. An empire. There is always an empire. People ascend to the throne, they become self serving and corrupt, full of pride. Then they are overthrowned by people who become corrupt and the cycle never stops. There is always a sword, a helm, a crown. A soul bound to to the metal, carved with magic and blood. There are always chained ones. A pile of corpse. Indeed the most unique way to climb. A dragon. There is always a dragon for the hero to fight. But beware! In the process, some might turn into one...
/ There is always a Sacrifice /
~ Aurám, mikor tartom az ajtót a hölgyeknek és megköszönik mosolyogva: 📈🗿
Aurám, miután, egyből telibe térdelem véletlen az ajtót, és azt mondom: "whoops!": 📉⚰️🪦
/ Bármiféle fanatizmus kiábrándító - A gondolkodás szexi! /
A posztot ihlette a kommentháborúzó sekélyes emberek keresztes hadjáratai, fanatizmusa és dogmatizmusa
@yuumei-art
/ Bízz a folyamatban! /
/ Look at what you've turned me into! /
Hello my friend, how are you? Sorry to bother you. I need your help. All I want is to feed my little children. Food prices are high. Without you, I can't buy them anything. Your contribution means a lot to us.
I cant donate, but i will post this so people can.