Nézz Magadra.

Te vagy bennem az alkohol Egy görbe éjszakában Az első szem gyógyszerem Egy fehér szobában Minden élvezetem Gyötrő függőségem És most nélküled kell Tovább lélegeznem

diszkréten pusztulok

Újra és újra

Te, az eszembe jutva

Vissza a megszokott rosszba

És újra, és újra…

madarak kísérik az égen

tüskés szívében még remeg a vágyott

könnyek nélkül eltöltött ébren

fájdalomból átformált álom

Réges rég volt, hogy a nyár

Csak a meleget juttatta eszembe

Réges rég volt, hogy egy édes dallam

Könnyeket csalt a szemembe

Réges rég volt, hogy a rideg élet

Reményt lehelt a lelkembe

Az eső illata

meg ahogy kopog a tetőablakon

A napfény a bőrömön

A természet él

és én ebből semmit sem érzékelek

Csak azt, hogy átázik a cipőm,

Ahogy az avarban lépkedek

Csak azt, hogy hamar sötét van

És hideg

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.

szeretni téged,

egy újabb tortúra

figyelni folyton,

mikor hagysz el.

kergetni megint,

egy boldog befejezést.

Hónapokkal ezelőtt hajnali háromig fennt maradtunk beszélgetni. Most azt sem tudom, hogyan köszönjek.

Kifolyik a hangom,

Egy jóízű nevetés.

Tekeredik a borostyán, egybeforrunk.

Mámor és részegség, féltett hajszálrepedések.

a biztonságod illúzió,

Én mégis kapaszkodok beléd.