Arthur Bloch

„ Minden embert bánt valami, amit titkol a világ elől és gyakran megbélyegezzük azzal, hogy rideg, pedig csak szomorú. ”

Henry Wadsworth Longfellow

vérző kezemben dobog szívem, azt hiszem átvertelek, azt hiszem csókoltalak keserédesen, s hozzá mérgező, jéghideg és ragacsos érintéssel. fekete, gyászban hordott szalaggal kötöttem össze hajad, s emeltem arcod fel, az ég felé: ne nézz rám többé, ne nézd az elmúlás létidegen megtestesülését, ne nézd a múló szerelem alkonyát…

Én nem akartam belefáradni, ez csak úgy megtörténik az emberrel. Küzd és küzd, harcol azért amiben hisz, azért amire vágyik. Aztán egyszer kiég, és utána csak úgy van. Már nem látja értelmét a harcnak, nincs több vágy, és csak a túlélés számít.

Így indultam el én is az árral. Úgy sajnálom.

"Egyszer azt mondta valaki: hagyd a gecibe, engedd hogy magaddal vigyen."

Előbb eltol magától, majd mélyen magába fogad. Igen, a gyűlölve szeretés valami más... Egyszerre emel fel és tör össze apró darabokra. Egyszerre félsz és remélsz, akarsz és elutasítasz. Egyszerre vagy gyilkos és áldozat.

Joe Strummers Fender Telecaster photographed at the Black Market Clash exhibition, London 2013.

Nem kértem, de te lehajoltál értem, magadhoz emeltél, s most hogy mennék, önző vagyok és lelketlen... Ne csináld ezt velem, sosem kértelek semmire, így nem is tartozom semmivel...

Akasszátok föl a királyokat!

Petőfi Sándor

"Mindenki meghal, de nem mindenki él." - graffiti

Vannak pillanatok, amikor a szerelem csatát veszít a komplexusaiddal szemben, te pedig elveszíted azt, aki az életénél is jobban szeretett téged...